Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Humoros versikék

2008.08.09

Csodaszarvas

Hunor és Magyar két deli legények,

szép szál fiai gyönyörű Ehénnek.

Gondoltak eggyet, hogy majd lóra kapnak,

Új hazát lelnek Hunnak és Magyarnak

Meg is raktak menten, degeszre tarisznyát,

Fel is nyergeltek két kese paripát.

Már csak kard kellett nékik, jó erős vasbúl

A kardhoz meg tok, gyöngyös szattyánbúl.

El is mentek a kovácshoz, le a faluvégre

Kovácsoljon kardot, este fél hétre!

Ígérte a kovács, dolgozott is bőszen,

Csattogott az üllő s a kalapács is szépen;

De hiába hajtott, nem jött össze a bolt

Mert amit kovácsolt csoda szar vas volt...

 

A békakirályfi

 Ötméteres kőfal, üvegcserép rajta,
a kíváncsi népet kellő távol tartja.
Kamerák, vérebek készenlétben állnak,
odabent a kertben királylány sétálgat.

Orchideát présel pihegő keblére,
veszi a figurát piruló szendére.
Anyóka jósolta, hátán kéve rőzse:
ma kerül majd elé szíve vágyott hőse.

Tekinget a leány jobbra is meg balra,
ki a franc jutna be a jól őrzött parkba?
Ha ki be is mászna, elkapják az őrök,
kioltják életét puskák, kardok, tőrök.

Felhőzi szép arcát ez a bús kilátás --
-- hirtelen hallatszik hatalmas kiáltás:

„ B.ssza meg! A lábam! Ez a méla p.csa,
az kell, hogy a végén plecsnivé lapítsa!
Én is azon járok, csak a másik felén,
hogy lehet valaki ilyen vaksi kretén?!?”


Rút, ótvaros varangy ejté ki a szókat,
fájós lábát fogva körbe araszolgat,
csuklik a hercegnő valahány rokona --
békafejen csillog színarany korona.

„A sors, a játszi, csalfa kártyaosztó
elémbe küldte szívem hercegét,
kit békaképpel büntetett az ármány.
Jövendölésben én, a szép királylány,
szerelmem adta hévvel törve szét
átkot, királyfivá teremtem csókkal.
Jöjj, drága férjem, az, ki rögvest lészel,
hadd símogatlak ámbrakente kézzel.
Atyám is lázban ég, hogy lesz-e vő,
mert megrendelve már az esküvő.
Majd óvsz a széltôl, kedvemet lesed,
naponta írsz nekem, szerelmeset.
Fürösztesz tejbe-vajba, úgy imádsz,
nyakadba véve futsz, ha ég a ház.
Kínálsz naponta tiszta színű mézzel,
a többi nôre még csak rá se nézel.
Így éldegélünk szépen, két galamb,
míg el nem választ ásó s nagyharang.”


,,Ugyan már, királylány, egy picikét várjál!
Akiről most beszélsz, ő a hülye bátyám.
Velem sokkal könnyebb, nem okozok gondot:
amint átváltozok, csupán le kell sz.pnod!”


Móricka az oroszórán

Móricka osztálya vendégeket fogad,
ellenőrök jönnek nézni tanárokat.
Kezdődik az orosz, az utolsó óra,
két tanfelügyelő ül a hátsó sorba.
  Elôttük Móricka feszeleg a széken.
Az elnyűtt tanárnő békén hagyja régen,
mert a gyerek lusta, tojik az oroszra,
cudar hírét trágár beszéddel fokozza.

Izgul a tanerő, kezdődik a próba;
nem mindegy, mi kerül oroszórán szóba!
Cirill betűivel írja, mit kinézett,
s máris a táblán van egy Lenin-idézet.
Ahhoz, hogy fejlesszük népünk erkölcseit,
nem elég ismerni Berzsenyit, Kölcseyt;
itt egy Lenin-mondás ékes orosz nyelven.
Fordítsa valaki, hogy egy ötöst nyerjen.


Lapít minden gyerek, égés szaga érzik.
Pirul a pedagóg, mert hülyének nézik,
lelki szeme elé nehéz botrány tárul...
Hirtelen valami történik ott hátul!
  Jelentkezik Móric, kiesik a padból.
Ámul a tanárnő, csodatétre gondol,
jöhetnek álcázva a mentôangyalok...
Halljuk hát, Móricka, fordítsd a mondatot!

Felpattan a fiú, képén széles vigyor,
élvezi, hogy enyhül a tanári szigor.
Végre ő is szólhat, aki mindig bomlaszt,
aki ha szájat nyit, sűrűn említ lóf.szt...
  Mindenki őt nézi, mindenki izgatott!
Tudatosan kivár néhány pillanatot,
s felcsattan a hangja, mint amikor lőnek:
Nézd, milyen jó s.gge van a tanárnőnek!

A tanárnő arca vörös lesz, majd fehér,
súlyos pillantása villámokkal felér.
,,Amit tettél, fiam, förtelmes gyalázat.
Fegyelmi ügyedben beküldöd apádat!"

  Móricka visszaül, padra csap az ökle,
bosszúsan néz hátra a felügyelőkre.
Odasziszeg nekik dühösen, gonoszul:
A f.szér súgnak, ha nem tudnak oroszul!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

szupi

(barbikahhhh, 2010.11.25 14:42)

Ez nagyon szuper