Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tragikus

2008.08.12

Egy tragikus eset

Egy tragikus eset,ami nem rég megesett.
Volt egy pár, mely szerelmes,szívük a szóra engedelmes.
Minden nap találkoztak,az életről együtt álmodoztak
.
 

Lassan eltelt a forró nyár,szívüket hűsítette az ár.
A szerelem megmaradt,bár az idő elszaladt.
Egy napon veszekedtek,a dühtől mindketten reszkettek.
Egymáshoz bántó szavakat kiabáltak,a kezek most elválltak.
A szél egyre jobban fújt,a lányhoz egy kéz nyúlt.

Karját megfogta,egyre jobban szorongatta.
Hiába védekezett,testével reszketett.
Hirtelen elengedte,a szépet elfeledte.

A lányt erősen megütötte,akkor szívét is eltörte.
Gúnyosan mondta: nem kellesz,miattam többet nem szenvedsz.
Soha többé ne keress,engem Te ne szeress.
Megbánod, amit velem tettél,hogy ellenem vétkezni mertél.

A srác a földre esett,szavakat keresett?
Kérlek ne féljél,pár perce még szerettél.
A lábai elé borult,hibájából okult.
De a lány meg nem bocsátott,szavakkal átkozott.

Könnyek futottak végig az arcán,senki sem tudott segíteni bánatán.
Elindult hazafelé,csendesen nézett maga elé.
Otthon a szobájában sírt,könnyeivel nem bírt.
Úgy döntött nincs miért élni,a világtól nem akar félni.
Elvesztette szerelmét,vele együtt az életét.

Levelet írt,közben pedig sírt.
Ekképp fogalmazta meg gondolatait,a rég elmúlt álmait.

Megbántottál Kedvesem,tönkretetted szerelmem.
Nincs miért élnem,már a boldogságot nem remélem.

Ha majd értem szólnak a harangok,tudd, hogy most is Rólad álmodok.
Szívemet megsebezted,éelkemet rég elvetted.

Utolsó napomon nem leszel velem,fájni fog ez nekem.
Egyedül teszem meg az utolsó lépést,érzem belül a halálnak tépését.
Síromhoz ne merj közel menni,se könnyeket ejteni.
Ha majd egyszer hiányzom,már nem haragszom,

Gyere majd ki, nézd, mit tettél,tudom, hogy sose szerettél.
Mindig is imádni foglak,egyszer új világba hozlak.
Befejezte a levelet,aláírásként egy könnycseppet ejtett.
Vitte csendesen magával,de nem találkozott a halállal.
Felmászott egy szikla tetejére,szüksége volt minden erejére.

Utolsó pillantást vetett a tájra,emlékezett a szerelmes vágyra.
Könnyei patakként szaladtak,de ki nem apadtak.
Érted teszem,életem, elveszem.
A Nap szomorúan nézett,az Ő szíve is vérzett.

Lassan zuhant a mélybe,senki se látta a csendes éjbe.
Még most is üvöltötte szeretlek,soha nem feledlek.
Lelke a magasba szállt,az angyala a felhőn állt.
Meghalt érte,pedig senki nem kérte.
Meghalt!- a szél vitte,a srác el nem hitte.
Nem ment haza többé,a nyugalom az övé.

Barátai napokon át keresték,hisz ők mindig is szerették.
Egy csendes este megtalálták,de már vérben fagyva látták.

Kezében a levél megcímezve,szíve el volt vérezve.
Az írás olvashatatlan,szíve hontalan.
Egy őszi napon eltemették,végleg elengedték.

A koporsó hideg mint a jég,érte sírt az ég.
Valaki a kapuban várt,nem felejtette a szerelmes nyárt.
Talpig feketében,szerelme emlékében.

A temetőben csendben állt,a szomorúság a szemében hált.
Még most se tudja elhinni,hogy szerelme mért akart elmenni?
Végleg eltűnt, itt hagyta,szívét a halálnak adta.

Csendesen a sírhoz lépett,a fájdalomtól lelke égett.
A szemei bánatosak,az álmok fájdalmasak.

Kint állt, de meg nem tudott szólalni,szinte sóbálvánnyá változott, nem tudott megmozdulni.
Egész este, csak várt, hogy majd hozzá szól,nem értette, hogy már minden holt.

Egész este, csak a koporsóra könnyeket ejtett,s belül szerelméért reszketett.
Órák teltek el végül elmondta: szeretlek,de érted már semmit se tehetek?

Mért hagytál egyedül,csend csak fájdalmat szül.
A csendben egy hang suttogott,az Ő hangja szívében búgott..

Azt hitte csak képzelődik,csak a hangjára emlékezik.
Előlépett egy angyal, talpig fehérben.szíve még égett a pokol tűzében.

Tudtam, hogy eljössz értem Szerelmem,gyere fogd örökké az én kezem.
Azt hittem, el tudlak majd itt feledni,de lelkem súgja Téged kell szeretni.
Ezek voltak az utolsó szavak,ez volt a pillanat amikor összeértek az ajkak.
Jött a reggel, mennie kellett,kedvesétől könnyes búcsút vett.

A srác könnyei csak folytak,szívéhez az ördög angyalai szóltak:
Vedd el az életed,hisz még, mindig szereted.
Megtette az életét elvette.
Vére a földre hullott,szíve csakis hozzá húzott.

Újabb temetés, újabb könnyek,az angyalok ismét eljöttek.
Megölték magukat egy szerelemért,meghaltak egy szebb életért...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

emogirl-via@freemail.hu

(via, 2009.03.13 16:00)

Nagyon szép. Kár, hogy a lány azt tette, amit tett! De nyilván ezt kellett tennie. Igen lehet, hogy csak menekült, de az is lehet, hogy nem bírta már tovább. Nekem is szokott lenni ilyen érzésem... olyankor sirok és azt mondogatom magamba bárcsak meghalnék és akkor nem lenne semmi bajom, akkor biztosan mindenki szeretne. De ez nem így van! Ha meghalnék már nemtudna senki sem szeretni, hisz akkor már nemléteznék, nem lenne kit szeretni! Amikor ilyen érzésem van és sírok gondolok az Édesanyámra a Szerelmemre a családtagjaimra és tudom, hogy ők szeretnek ez még az élettől is fontosabb, meg attol is, hogy egy veszekesdés és egy szerelem elvesztése miatt öljem meg magam! A lánynak csak azokra kellett volna gondolnia akik szeretik és nem bírta volna semmi áron megtenni, ebbe biztos vagyok!

pustoaica_NR_1@yahoo.com

(Rebeka, 2009.03.04 18:16)

Nagyon szep de szomoru is:((:((:((

amii@citromail.hu

(Niki, 2009.03.03 19:52)

Nagyon szép:(

ez van...

(szerk., 2009.01.17 21:03)

D Girlll, szerintem el jön az az alkalom mikor te is szerelembe esel és viszont szeretnek majd, ezen nem kell aggodni.
...hát igen lehet hogy szép jövő várt volna rá, de ez szerintem mindenkivel megesik, de az,hogy szomorú vagy az még nem jelenti azt, hogy öngyilkosoknak kell lennünk.

zsanceen1993@citromail.hu

(zSancíí, 2009.01.16 21:40)

.. hát én nem is tudom .. vannak olyan pillanatok mikor az ember ugy érzi már nem tud mit kezdeni.. és a halálba kell menekülni.. de a fájdalmakat tul lehet élni.. és lehet hogy ha nem ölte volna meg magát.. akkor tök szép jövője lett volna ..:$

vendy93@citromail.hu

(D.Girlll, 2009.01.15 21:04)

csak azt tette amit tennie kellett.....teljesen igaza volt....el jön az a pillanat hogy az ember nem tud mit kezdeni magával olyan szomorú és úgy látja nincs mit tenni...én is ezt tettem volna..a különbség annyi hogy engem alapból nem szeret senki..nekem ebből van már elegem....de ennyire.....

atesz777@extra.hu

(Ateszimosz, 2008.08.12 21:11)

Érdekes. Viszont a szereposztás hiányzik!

A halál nem megoldás. Az csak menekülés a gondok elől. Csaj hülye volt h elengedte a srácot, és vezekelnie kéne de ő inkább leugrik egy szikláról csak h könnyítsen magán. Menekülés. Nem akarja el viselni a történteket. Lényeg a lényeg, a halál nem megoldás, csak könnyítés és "gerinctelen"(idézőjel!!!) húzás. Aki nem képes megbirkózni a kihívásokkal, annál csak gyűlnek csak gyűlnek amíg egyszerre nem zúdul a nyakába minden és akkor van GEBASZ. És ez életében is nyomot hagy... El kell hogy bírjuk terheink mert ha nem elveszítjük szép perceink


« előző

1 | 2 | 3 | 4