Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy gyönyörű lány

2008.08.12

Halálos szerelem

"Volt egy gyönyörű lány,ki hitt a mesékben,
hitte,hogy lesz egy álom,miből fel nem ébred.
Örökké tart majd,s ő csak várta,
hitte,hogy többé nem marad árva.

Szeretetre vágyott,megértésre,és két ölelő karra,
arra hogy,viszont szeressék,semmire csak arra.
Nem értette miért kér oly nagyon sokat,
s miért nem talál valaki mellett végre oltalmat.

 

S egy szép nap úgy tűnt az álom végre valóra vált
hisz találkozott azzal,kire már oly rég óta várt.
A fiú büszke volt,hiú,s naiv, de a lány olyat érzett,mint még soha addig.

Rájött a fiú is,ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.
Bízott benne,hogy így elfelejti azt a lányt,
ki nem hagyott maga után mást,csak örök talányt.

Szomorú volt,félt,szenvedett,
hisz az dobta el,kit igazán szeretett.
De a gyönyörű lány csak oltalomra várt,
így ő is feledni kezdte a mély gyászt.

Rájöttek,hogy ők talán egymásnak lettek teremtve,
s a szerelem örök oltárára szentelve.
A lány megkapta az áhított oltalmat,s szerelmet,
a fiú pedig gyógyulni érezte a fájó sebeket.

Szerették egymást,együtt voltak, míg nap ragyogott az égen, úgy hitték már nem éreztek ilyet,nagyon régen.

 
De minden álom elmúlik egyszer... Miért is ne?!
s a gyönyörű tavasz helyére tél köszönt be.

Mégis hitték,hogy egymással minden jó lehet,
s hogy együtt ketten legyőzhetetlenek lesznek.
A szerelem csodákra képes,ezt el kell ismerni,
olykor tudni kell a másikat oroszlánként védeni.

Mert ki egyszer már tied lett, S úgy érzed örökre Őt szereted.
Nem hagyhatod,hogy elmenjen,érte küzdeni kell,
ha már egyszer megszerezted,nem engedheted el.

A szerelem erős lánc,
örökké tartó,szédítő tánc.
Úgy fűz magához,hogy észre sem veszed,
s úgy táncol,hogy elveszted eszed.

Örökké remél,örökké bízik,
s megtanít téged örökké hinni.
Hinni a másikban,s ezt el is éri,
hisz elhiszed,hogy örökké mellette fogsz élni.

Így hittek Ők is egymásban,
s vakon bíztak a szeretett társban.
Hisz az igaz szerelem elvakít,
s hiszed,hogy szép,amíg a másik el nem taszít.

S akkor jön a fájó ébredés,
a mindenkori tiszta reszketés.
Hisz egyedül félsz,együtt bármi könnyebb,
De Ő akkor már nincs melletted,helyette más van: a fájó könnyek.

 

Ez a történet a gyönyörű lánnyal, s a hiú,naiv sráccal.
A fiú nem bízott az érzéseiben,mindent tagadott,
s a lány szemei előtt is ködként szállt el az édes oltalom.

Az oltalom,mit annyira áhított,mire annyira vágyott,
s közben nem tett mást,csak kergetett egy álmot.
Szép volt a fiúval,de nem tehetett mást,
érezte,vissza már nem jön, elengedte hát!

A fiú rájött,hogy még mindig a másikat szereti,
akárhogy is bánt vele,soha nem feledi.
A gyönyörű lány hívta,kérlelte, maradjon Vele,
hisz ő nem tenne mást,csak igazán szeretne.

De a fiú hajthatatlan volt,vissza se fordult,
s a lány nem értette mit csinált ilyen rosszul.
A fiú csak rohant,messze már,
Úgy érezte ha kell,a halálból is vissza hozza a másik lányt.

Hisz szerette,csak Érte élt,
de nem tudta,hogy a gyönyörű lány csak Miatta remél.


Eltelt egy hosszú év,s a fiú egyedül maradt,
nem találta meg a lányt,kit annyira akart.

S a fiú újra csak szaladt,szaladt vissza,
de a lány ekkor már búcsúlevelét írta,
Mire a fiú odaért,a lány már a földön hevert,
s véres gyenge kezében szorított egy levelet.

 

 



A fiú szólította: "Szerelmem",
de a lány akkor már semmit nem felelt.
Ki egy éve forrón ölelte,s szerelmesen,
az nem lehet már vele többé sosem.

A borítékra csak annyi volt írva:
"A barna szemű fiúnak,kit már nem feledek soha"
Lassan,könnyeitől szinte alig látva kibontotta, s olvasta

"Drága Egyetlenem!Kedves édes Szerelmem!
még mindig kimondhatatlanul szeretlek,pedig már több mint egy év telt el búcsúnk óta,
de még mindig előttem lebeg az utolsó óra.Az utolsó,édes pillantás,mit rám vetettél,
gyönyörű két szemed,mivel egyszer,utoljára szemembe néztél.
Bárhová megyek,és bárhol is járok, mindenhol egy emléket találok...
Azt hittem az átsírt éjjeleknek vége,s hogy szívem elfelejt Téged már végre.
De hallottam csengő hangod,láttalak,s életre kelt az édes múlt.Hiába küzdöttem,egyedül kevés voltam ellene, így emléked lelkem mélyén mindent feldúlt.
Legszívesebben menekülnék előlük, és előtted is, de nincs hely hová bújjak,
A régi,közös,szép emlékek újra meg újra feltörnek, s nem kellenek már az újak!
Hiszen Te jelentesz mindent nekem s az életemet, mindenemet odaadnám azért, szívemet lelkemet.... Hogy csak messziről is, de újra lássalak,s hogy érezzem illatod,hogy újra fülemben halljam édes hangod, egyetlen mondatod.
Mondd! Miért nem értik meg,hogy Nélküled élni nem akarok?
Hisz ha nem vagy velem,fáj a levegővétel,szinte belehalok.
Nem akarok már nélküled élni,Nélküled nem is létezek.
Nem megy már semmi,minden fáj,Nélküled nem élhetek!
Mikor megyek az utcán lehajtott fejjel,kísér a halál,hiszen két szemem szüntelen keres,de sehol nem talál....
Boldogtalan életemből hiányzik a törődés,s teljes felismerésként zúdul lelkemre a feledés.
Nincs már szerelem,boldogság,édes és tiszta gyermeki öröm,mindent mit magamban éltem át,már magamban őrzöm.
Nélküled szíven nem nyugszik,szüntelen csak az álmatlanság hál velem,félek,rettegek attól hogy egy rossz emlékké kell lennem...
Gyilkolna, zinte marcangolnak az elhangzott utolsó szavak,fájdalmamra csak gyengéd ölelésed nyújtana vigaszt.Bár elmondhatnám,hogy öl meg lassan ez az érzés,de megfagynak a szavak,s kínná lesz a légzés.
Most félek! Félek,hiszen örökre elvesztettem tekinteted.Nem sírok már,inkább elfojtom magamban minden emlékedet.Hirtelen a végtelenből rám zuhan a fájdalom,s önmagam felett gyűlöletté nő a szánalom.
Szánom magam,hisz akit bárminél s bárkinél jobban imádtam,annak ellenére,hogy megbántott,még sem tudtam feledni... nagyot hibáztam.
Óh, istenem! Hányszor mondták,hogy felejtselek el Téged!
Hányszor mondták,értsem meg végre: többé sohasem leszek Veled!
Istenem! Mikor kimondtad azt a szót,hogy VÉGE, mintha minden álmom,s vele életem is véget érne.
S már a halállal sem küzdök,most már csak bátorságot gyűjtök.
Csak a halál csókját érezném már végre....ennyi csak,mit remélek,
Le akarok lépni az útról,mit már oly rég óta járok.
Hisz többé már soha nem lesz velem,kit annyira várok,el akarok végre menni,de nem tudlak búcsú nélkül itt hagyni...
Hát ég Veled! De egy valamit tudnod kell: a síron túl sem foglak feledni!
Búcsúzok,talán így jobb,hisz nem gondoltam,hogy gyenge is tudok lenni,hogy Nélküled ugyanúgy már nem tudok nevetni!
Zárom soraim örökre...de még így is szeretlek mindig,csodás emléked magammal viszem, egyenesen a sírig."

 

 



Ekkor a srác lecsukta a levelet,
melyre búcsúzásként még egy könnycseppet ejtett.
Képzeletben még újra látta szerelmét,
s még egyszer,utoljára szélesre tárta két kezét.

Ölelni akarta a lányt,de már nem tudta,
csak könnyei folytak tovább,újra meg újra.
Keserves könnypatak áztatta puha gyermeki arcát,
Majd örökre magára zárta a fájdalom végtelen ajtaját.

Majd édes,lágy szellőtámadt váratlanul,
kérlelte a fiút fáradatlanul...
Leszáll az éj,s a fiú elhagyta otthonát,
az édes szellő a temető felé sodorta két lábát.

Két szemével sírva kutatta a sírt,
vérző szívére már semmi nem nyújt írt.
Ekkor elsuhant a szellő,s csend borult a tájra,
a fiú keservesen zokogva borult a fejfára.

"Ne sírj, kérlek Drága,ne sírjál,
már nem fáj,hogy akkor eldobtál.
Már nem fáj semmi... végre megnyugodtam...
szeretlek, imádlak, jobban minden másnál,
S veled bátrabb voltam a halálnál...
Nem is Ő keresett engem,én kutattam utána,
s én leheltem csókot mérgező ajkára.
Tudd,hogy bennem élsz most már örökre,s én is Veled maradok,
védeni foglak mindörökké,én leszek az őrangyalod!
Óvni foglak végig az utadon,hűen vigyázlak,
hisz a síron túl is MINDÖRÖKKÉ IMÁDLAK..."

 

 



A fiú csak fájdalmasan zokogott,
tudta,hogy saját magának ezzel mekkora űrt okozott.
A szellő a sír felöl egy halk,őszinte szót hozott: "Szeretlek"!

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

csak egy lány a sok közül

(Melinda, 2009.11.12 15:23)

Sziasztok nagyon szomorú ez a történet de én úgy gondolom hogy a halál nem megoldás csak menekülés a gondok elöl. és én is szeretek valakit és a legjobb barátnőm is egy fiuba letünk szerelmesek. most mit tegyek ? nem akarok a legjobb barátommal összeveszni de ugyanakkkor járni akorok a fiuval. de ma egy érzés fogott el ami azt sugta hogy én nem leszek "annyira " féltékény de maradhatunk jó barátok és a barátnőm is ezt mondta de ma az a bizonyos fiu egyfolytában engem nézet és én ugy gondolom hogyha szakítana velem én bennem egy világdőlne össze de az a világ újra felépülne és új reményeket hozna

zsoofika000@freemail.hu

(Zsofca, 2009.10.03 16:19)

ez rettentően szép és hátborzongató :) :P :'( (U)

csajszika00@citromail.hu

(csajszika, 2009.08.29 21:07)

ezt nem birom végig olvasni olyan szomorú :'(

...

(egy csalódott lány:(, 2009.08.25 21:31)

Szijasztok!Nekem is van egy ilyen történetem:(sajnos)Az egész úgy kezdődött h 2008.augustus.8-án itt nyaralt az unoktestvérem nálunk!És a szomszédba akik mlettünk laknak egy fiunak az unokatestvére nem naon tetszett deh amikor megláttam éreztem vmit íránta!Mondtam jajj ne nekem ez a fiu nem tetszik deh szeretem!És elhívott moziba még azon a napon deh vissza utasítottam:(mondtam neki h sorry deh nem érek rá! :( ... És az öcsémnek naon jó barátja és együtt voltak meg még 2 fickóval fociztak!!!!!! És egy nap itt aludt mert egész augusztusban itt volt:):(És nm tudtam mit csinálj szomorkodjak vagy örüljek?????:(Hamar elment ez hónap ő hazament és én meg sírtam:(:'(azt hittem nem látom ne beszélek vele soha többet:(Deh beszéltem mert egy szercsak azt látom h felvett msn-re és mondta h nem próbálhatnánk meg?Mondtam bocsikah de én mást szerek deh ez nem volt igaz az a másik fiu csak tetszett:(Deh őt nem szerettem!:(Ésbeszéltünk és azt mondta azóta járt már sok csajjal deh mindenkiben csak engem látott:(És amikor mgint kijött az uncsijánál akk beszéltünk és csörgött a telefonja!ott volt az öcsém barátai meg a bnőm!És felvette a telót és mondták neki egy csaj h talizzanak (am jártak)és imi mondta h persze kicsim és mondta neki a csaj h naon szeretlek és véletlen azt mondta h én is Kitti:(:)És az én nevemet mondta!!!!!És ő is elsápadt és a csaj letette a telefont odítozott vele a csaj és letette mi meg csak néztünk mindenki egymásra,mint aki még sosem látott embert,és elsápadt és megfogta a lezem adott egy puszit és azt mondta látod kicsim szeretlek!én meg már majdnem sírtam:(és beszaladtam és összejöttünk egy hete mert rájöttem szeretem akk szeretem és nem tehetek róla!:DDeh kiderült h az egyik bnőmnek naon tetszik és sírt h járok vele deh ezt nekem nem mondta hanem ez úgy kezdődött h bementem a szobájába mert elakartam neki mesélni h járok vele és összejöttem vele:(és beakartam menni a szobájába és sírt amikor bementem nem akarta elmondani mert nem qkqrt megbántani:(deh ez van én lemondtam a fiuról deh szerettem neon és a bnőm már nem szereti deh a fiu még engem igen!!és én is őt!Barátok vokunk!:(deh mindig mondja naon szeret!Mit tegyek???Ha a bnőm már nem szereti!Járjak vele??Segítsetek:'(

....

(csak egy lány, 2009.07.13 00:20)

ha érdemes, ha nem sírni valakiért akit szeretsz akkoris képes vagy rá h meghalj érte ha igazán szereted... és lehet erre mondani hülyeség de sajnos a szerelemnek nemtudsz parancsolni..
időben gyertek rá h ki az igazi és ne haggyátok h más szenvedjen miattatok.. (mindent meglehet oldani) miattam is majdnem meghalt valaki.. hála istennek "csak" kórház lett a vége de énis úgy éreztem h képes lennék megalni ha őis meghal miattam.. a legszomorúbb az egészben h ienkor jön rá ember h kit is szeret és mennyire...
!!!ne csak nézz,láss is!!!

...

(Zsófi ♥, 2009.04.29 18:06)

ez tök széép :) ♥♥

szomorú

(évi, 2009.02.05 11:26)

én is meghalnák a szerelmemért rettentően szeretem ő az életem értelme

bizony

(szerk., 2008.12.14 20:15)

Kata igazad van...de sajnos vannak még ilyen emberek és ez nem az ő hibájuk.

sztem

(Kata, 2008.12.14 13:45)

Hát szerintem nem érdemes sírni olyas valakiért aki elhagyott, legfőképp nem érdemes meghalni érte